Talán jobb is, mint otthon
Távolról sem egy átlagos, sablon-fesztiválról van szó. Ott ökör áron jutsz be, lerészegedsz még egy tucatnyi ökör árán, majd este megnézed a szokásos fesztivál-headliner zenekarokat és nyugovóra térsz. A TanyaFeszt jóval másabb. Néhány téren kevesebbet ad, de ezernyi téren jóval többet. Egyfajta életérzés, ahol nincs kamu, valóban azt kapod, amit ígér: Belépsz egy tanyára, ahol egy házibuli hangulat fogad. Nem vagytok sokan, de nem is kevesen, pont elegen. Akiket nem ismersz, majd megismered, de ha nem, akkor sem zavarjátok egymást, hiszen mindannyian ugyan azért vagytok ott: kikapcsolódási. Hátadon a táskád, tele piával, pont, mint amikor házibuliba mész.
“A TanyaFesztre évente egyszer úgymond mind hazajövünk”. Ez az állítás száz százalékban helytálló és ezt minden egyes ember alátámasztja, aki már járt ott. Hogy miért? Mert szinte ugyanolyan érzés, mint amikor egy hosszú nap után, fáradtan hazatér az ember, megpihen, eltölt egy kis időt azokkal, akiket már rég látott, akik hiányoztak neki. Nem mellesleg, a szabadidejét is azzal tölti, amivel szeretné. Pont, mint otthon.
Emlékszem tavaly nagyon forró nyár volt, a haverok már csütörtök reggel ott voltak, sátrak felállítva a hűs árnyékban a fák alatt, az első sör már félig elfogyott. Nem sokkal később több is követte természetesen, de csak óvatosan. Intettünk azoknak, akik egy évvel korábban még ismeretlenek voltak. Már nem voltak ismeretlenek. Ment a sztorizgatás a sörpadoknál, majd csobbantunk a kézműves medencében. Igen, jól látod, kézműves medence. Majd megtudod. Volt helye a relaxálásnak és az ökörködésnek is. Közben már kezdődtek az első vetélkedők, különféle nyereményekért. Ha nem akarsz unatkozni, de víziszonyod van és túl sokat ittál, még ez a lehetőség is ott van. Nem mersz részt venni? Nézni is szórakoztató, elhiheted. Párhuzamosan zajlanak a sportvetélkedők is.
Észre sem veszed, de már délután van, megérkeztek az első zenészek. Nem akarsz nagyon előre menni, mert még jó a medence, vagy hátul a nyugi-sarok. Nem hajt a tatár. A zene még nem hangos, pont ideális. Nem egyből a legdurvább a felhozatal, csak óvatosan. Melletted a fűben, vagy a padoknál egy csapat valami kretén, felnőtt társasjátékkal játszik. Folyik a könnyük a nevetéstől, Te odamész és beszállsz, Ők pedig szívesen fogadnak. Időről-időre feltűnik egy kecske. Ha mázlid van, megsimogatod, ha nem, nézed ahogy elszalad előled.
Már sötétedik. Micsoda?! Máris?! De nem gond, mert így bemerészkedsz a koncert sátor alá, ahol jó a zene. Nem ismerős a zenekar, de jó. Nem mainstream, de megfog. Nem agyonjátszott, de tehetséges és érzed, hogy szívét-lelkét beleadja a zenélésbe, a közönség pedig hálás ezért. A következő együttesre ugyanez igaz. Jársz egyet, meghallod hogy más is van. Igen, nem sokkal messzebb DJ-k tolják a bulit. Minden műfaj van, nincs egysíkúság. Ez pedig így megy még 2 napig. A részletekről majd később. A lényeg, hogy nincsenek unalmas percek/órák. Két dolog marad. Egyrészt, a felejthetetlen érzés, ami ezerszer tartalmasabb és közelibb, mint bármely nyaralás, másrészt a hiány, amit a TanyaFeszt utolsó napja után érzel. A tipikusan keserű érzés, hogy még maradnál. A hiány, ami miatt már számolod vissza a napokat a következő évig, ahova már te is visszatérsz, sőt, “hazatérsz”.
